Locsolni jöttem nem titkolom, Szép szokás ez így gondolom, Múljon vizemtől a téli álom, Bizony most én ezt kívánom! Ha a hatás múlik is esztendőre, Ígérem én itt leszek jövőre. S nem adok az illendőre, Locsolok én nyakra főre. Nem tagadom lusta ember vagyok, De a virágot kedvelem akár a nagyok. De a virágok közül csak egyfajtát ismerek, Mely azt mondja évi egy locsolást igényelek.. Itt van már az idõ nem késlekedem, S ha szabad máris intézkedem. Egy éve volt húsvét, Úgy emlékszem vissza, Sok leányzó azóta is, A kölnivizet szidja. Gondoltam hát nem kell kölni, Fulladjon más a szagától, Ez a víz majd elpárolog, Úgy bizony magától. Akit ezzel meglocsolok, Nem hervad el soha. Szabad-e locsolni? Én még kicsi vagyok, Verset nem tudhatok. Majd jönnek a nagyok, S mondanak majd azok! Az erdei kék ibolya, Szép mint a lányok mosolya. De mindkettő tovább szépül, Ettől az illatos izétől. Látod még megvan a fele, Megöntözhetlek-e vele? Húsvét táján édes szokás, A vödörrel locsolkodás. Nálam is van szagos kölni, Ha rád öntöm meg fogsz ölni? Jó reggelt, jó reggelt, Kedves liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, Hogy nem hervadozzál. Kerek erdőn jártam, Piros tojást láttam. Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ide szálltam.. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom! Ma van húsvét napja, második hajnala, Melyben szokott járni az ifjak tábora Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból, Add ki hímesedet arany kosaradból. Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig, Hogy a mi seregünk mehessen tovább is. Hogyha belőle bár kettőt-kettőt kapunk, Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk. Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, Csepegjél rózsavíz erre a kislányra. Rózsavíztől majd meglátod, szép és ügyes leszel, Ugye kislány a zsebembe piros tojást teszel? Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa: Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa? Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne, Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne. Locsoláskor arról szól a fáma, Hogy minden leány örüljön máma. Az örömöt én is csak növelni jöttem. Mint megannyian előttem, s mögöttem. Az életről szólnak e napok, De életvizet sajna sehol sem kapok. Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal, Gondolom ezt itt nem fogadják haraggal. Ennek tehát illata nincsen, De tiszta szívvel adom, ez minden. Versem végéről nem feledhetem a kérdést, De ide az bizony nem érdemel helyet. Így hát külön teszem fel: Szabad-e locsolni? Verset kéne mondani mostan, Persze rögtön itt, s nyomban. Lenne benne nyúl, tojás, Kölnivíz meg egyebek, Hogy a hallgatók boldogak legyenek. De ha már ezt felsoroltam, A szót tovább minek is nyújtassam? Felteszem inkább a kérdést, S lezárom ezzel a kérést: Szabad-e locsolni? Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára, Új életet öltött ismét föl magára. Én is e szent napon örömet hirdetek, Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek! Már régen szokása minden kereszténynek Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek. Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat, És hozzá frissítem szép leánykájukat. Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom, Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom. Frissítő balzsamos víz is van kezembe, Ez hozta húsvétot emlékezetembe. Engemet öntöző Apollónak hívnak, Vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak. Kérem hát alássan e háznak az urát, Engedje megönteni kedves leánykáját! Húsvét másodnapján, régi szokás szerint, fogadják szívesen az öntöző legényt. Én még a legénységhez igaz, kicsi vagyok, de azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok. Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok, ha e locsolásért piros tojást kapok! Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál, megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál! Kerek erdőt jártam, piros tojást láttam, bárány húzta rengő kocsin, mindjárt ideszálltam. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom. Van e háznak rózsabokra, nyúljék élte sok napokra, hogy virítson mint rózsaszál, megöntözném: ennyiből áll a kis kertész fáradsága, piros tojás a váltsága. Nagypénteken erre jártam, az ablakban rózsát láttam, el akar hervadni, szabad-e locsolni? Szépen kérem az apját, de még szebben az anyját, hadd locsoljam a lányát. Olyan legyen a haja, mint a pünkösdi rózsa, Szívemből kívánom! Kelj föl párnáidról szép ibolyavirág. Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ. Megöntözlek szépen, az ég harmatával, teljék a tarisznya szép piros tojással. Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem, Térdig jártam már a lábam, hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi. Megérkeztem, itt vagyok, Rózsavízzel locsolok. Aki ügyes kisgyerek, Katonásan tiszteleg, És mielőtt hazatér, Locsolásért tojást kér. Fakadó rügy, szellő hozta, Madár szállt az ablakunkra, Nagy vidáman azt dalolta, Itt nyílik a legszebb rózsa. Jó szagú a rózsavizem, Eljöttem, hogy megöntözzem. Nesze, nesze, rózsaszál, Soha el ne hervadjál. Kufár Róza: Locsolóvers Hajnali harmatban, Selyemfüves réten, Ezer virág friss illatát Kalapomba mértem. Rozmaringos hintón Repültem idáig, Kék nefelejcs, tulipános, Takaros házig. Van ennek a háznak Olyan virágszála, Kinek harmat rózsavíztől Kivirul orcája.   Donászi Magda: Zsóka az új óvodában Részletek Kikeleti hajnal Ébresztett föl engem. Rózsavizet szedni Tündérkertbe mentem, Harmatban is jártam, Kisbárányt is láttam. Ezt neked szántam. Mondókámnak vége, Adsz-e tojást érte?         - Kié lesz  a hímes tojás: piros, lila, sárga? - Aki szagos rózsavízzel jön a locsolásra. Aki hajnaltájban Harmatban jár érte, Húsvét másodnapján Verssel áll elémbe. Azé lesz a Mézeskalács, A legszebbik Hímes tojás, Illendő cserébe.   Palotay Gyöngyvér: Húsvét Itt a Húsvét eljött végre A szép lányok örömére. Mert a lányok szép virágok, Illatos víz illik rájuk. Kit húsvétkor nem locsolnak, Hervadt virág lesz Már holnap. Ne fuss hát el szép virágom, Locsolásért csók jár, három!   Húsvét másodnapján Az a kívánságom, E háznak népire Ezer öröm, s annyi áldás szálljon. Eljöttem hozzátok piros tojás szedni, Adjatok leányok, ha akartok adni. Öntök asszonyt, embert kedves leányával Várok piros tojást, de azt is párjával. Hol kitérek, hol betérek, Mindenütt egy tojást kérek. Ha nem adnak, visszatérek, Nagymamától kettőt kérek. Húsvét másodnapját Örömmel köszöntjük. Ha tojást nem adnak, Mindnyájat leöntjük. Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam, Az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam, Drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja, Meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa. Szépen kérem az apját, De még jobban az anyját, Adja ki a leányát, Hadd locsoljam a haját, Mint a pünkösdi rózsát. Ajtó mögött állok, Piros tojást várok. Ha nem adnak párjával, Elszökök a lányával. Kelj fel kislány, kelj fel, Cifra nyoszolyádról, Adj egy piros tojást aranyos kacsódból! Mert ha nem úgy lészen, Vízipuskám késze, Ablakidba betartom, Szemed közé locsolom.   Ma van húsvét napja, második hajnala, Melyben szokott járni az ifjak tábora. Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból Add ki hímesedet arany kosaradból. Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig, Hogy a mi seregünk mehessen tovább is. Hogyha belőle bár kettőt-kettőt kapunk, Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk! Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel, Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel? E háznak kertjében van egy rózsatő Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő Vizet öntök a fejére Szálljon áldás a kezére Az Istentől kérem Piros tojás a bérem                                                           /Berencs, Zoboralja/ Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben is elférnek a piros tojások.                                                             /Bánffyhunyad/ Üdvözlöm e szent ünnepet, a ház minden lakóit, Kívánom, hogy töltsék vígan ennek minden óráit. Vagyon itt egy szép virágszál, aki, tudom, öntözést vár, Mert víz nélkül minden plánta, úgy gondolom,  elszáradna ! De hogy ő soká viruljon, szép orcája is piruljon, Megöntözöm piros vízzel, fogadja el jó szívvel ! Kinyílott az aranyeső Én voltam ma a legelső, aki kora reggel locsolkodni kelt fel Minden szőke, barna lány, Mint a piros tulipán Virulva-viruljon Rózsapermet hulljon. Íme, itt a kölni Szabad-e locsolni? Rózsa, rózsa szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál. Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál. Húsvét reggelén azon jár az eszem, Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem. Mert várnak a lányok, szép piros tojással, Egy-két pohár borral és finom pánkóval.* A legszebbik kislányt jobban megöntözöm, És a piros tojást szépen megköszönöm. És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket, Boldog húsvétot e ház népének.                                                    /Nagypetri/                                         *Pánkó: fánk, fánkocska Húsvét másodnapján régi szokás szerint Fogadják szívesen az öntözőlegényt. Én a legénységhez igen kicsi vagyok, De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok. Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok Ha a locsolásért piros tojást kapok.                                                   /Sárvásár/ Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom! Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben is elférnek a piros tojások.                                                 /Bánffyhunyad/ Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa: Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa. Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne, Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne ! Ákom-bákom, berkenye; Szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, Visszük már a kalácsot.                                               /Háromszék/ Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág; Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek szépen az ég harmatával. Teljék a tarisznya szép, piros tojással!                                             /Háromszék/ E húsvét ünnepnek második reggelén Tudják azt már maguk, mért jöttem ide én. Hamar hát ölembe, százszorszép leányok, Piros rózsavizem hadd öntözzem rátok! Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok, Emlékül néhány szép piros tojást kapok.                                             /Háromszék/ Én kis kertészlegény vagyok: Virágokat locsolgatok. Azt hallottam, hogy egy rózsa El akar hervadni. Szabad megöntözni?                                             /Háromszék/ Kinyílott az aranyeső Én voltam ma a legelső, aki kora reggel locsolkodni kelt fel Minden szőke, barna lány, Mint a piros tulipán Virulva-viruljon Rózsapermet hulljon. Íme, itt a kölni Szabad-e locsolni? Rózsa, rózsa szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál. Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál. Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi.   E háznak van rózsabokra, megöntözném, hogy virulna A kis kertész fáradsága, egy pár tojás a váltsága. E háznak kertjében van egy rózsatő, rózsakertben növelte a jó teremtő, vizet öntök a tövére, szálljon áldás a fejére, az Istentől kérem, piros tojás a bérem Nyusziország kis kapuja kinyílott hajnalba, Száz nyuszika kiszaladt, ki jobbra, ki balra. Piros tojást vittek minden kicsi házba, Azért jöttem én is ide máma. Öntözőm nyomába a rózsa föléled. Húsvét másodnapján mi jutott eszembe, üveg rózsavizet vettem a kezembe, elindultam vele piros tojást szedni, adjatok hát lányok, ha nem sajnáljátok, ha pedig nem adtok, licskes-lucskos, facsaró víz lesz a ruhátok! Egy nyulacskát bészalaszték, ha nem bánnák, megöntözném. Öntök asszonyt, lányával, várok tojást párjával Messze földön jártam Szép harmatos reggel, Aranytündér kútvizéből Vizet merítettem. Aranytündér kútvizével Öntözgetni járok, Olyan szagos, mint a rózsa Gyertek ti is lányok.. Tapsifüles nyuszikának, Nagyon sok a dolga, Piros tojást, hímes tojást Szerteszéjjel hordja. Hordjad, hordjad, kis nyuszikám, Kéket is, tarkát is, Nekem is van egy kosaram, Belefér még száz is. E húsvét ünnepnek Második reggelén Tudják azt már maguk, Miért jöttem ide én. Hamar hát ölembe Százszorszép leányok, Piros rózsavizem Hadd öntözzem rátok. Azt nyugodt szívvel Innen távozhatok, Emlékül néhány szép Piros tojást kapok! Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára, Új életet öltött ismét föl magára. Én is e szent napon örömet hirdetek, Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek! Már régen szokása minden kereszténynek Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek. Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat, És hozzá frissítem szép leánykájukat. Mert, hogy amit akarok, már azt is megmondom Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom. Frissítő balzsamos víz is van kezembe, Ez hozta húsvétot emlékezetembe, Engemet öntöző Apollónak hívnak, Vizemtől a lánykák, mint virágok nyílnak. Kérem hát alássan e háznak az urát, Engedje megönteni kedves leánykáját. Én kis kertészlegény vagyok, Virágokat locsolgatok. Azt hallottam, hogy egy rózsa El akar hervadni Szabad-e meglocsolni? Szépen kérem az anyját, De még szebben a lányát: Engedje meg énnékem, Meglocsolni a haját! Én kis kertészlegény vagyok, Virágokat locsolgatok. A minap, hogy erre jártam, Egy szép rózsafát találtam. Ki akart száradni, Szabad-e meglocsolni? Van e háznak rózsabokra, Nyúljék élte sok napokra, Hogy virítson mint rózsaszál, Megöntözném: ennyiből áll A kis kertész fáradsága, Piros tojás a váltsága. Kelj föl párnáidról szép ibolyavirág. Nézz ki az ablakon milyen szép a világ. Megöntözlek szépen, az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással. Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem, Térdig jártam már a lábam, Hogy öntözze, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi.
	Válaszvers lányoknak: Köszönöm, hogy köszöntöttél, Rózsavízzel megöntöztél. Én is köszöntelek Téged, Tojás lesz a fizetséged. Aki adta, ne feledd, És a tojást el ne ejtsd!
	Bódás János: Virágvasárnap Csak hulljatok virágok, pálmaágak Csapongjon a piros szárnyú öröm S higgyétek, hogy Dávid utódja jön Szabadságszerző győzelmes királynak. Õ... látja már, hogy messze mint a felleg, Fekete átok varjúraja vár És szárnyra kap, s hogy nemsokára már Káromkodnak, akik most énekelnek Õ... tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány, Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány, Nem marad bennük se remény, se hit... S egy szürke fa a borzongó erdőbe, mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle, meg-megrázza zörgő leveleit...   Kassák Lajos: Harangszó Feltámadott, mondják a népek és Megsüvegelik, Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt s megenyhült már a szél is s a rügyek kisarjadtak. Kétezer éve látják õt a vének és a gyerekek Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában. Én is emlékszem rá, mint az egykori Játszótársra S ti is útszéli csavargók és mesteremberek Akik hű követői vagytok valamennyien A nincstelenségben, az útban és az igazságban Igen, igen, az Õ árnya is visszhangja vagyunk mi s bár nem ízlelgetjük a húsvéti bárány húsát mindennapi kenyerünkben s vizünkben dicsérjük, hogy vérünkből való s meghalt értünk a kereszten.   Juhász Gyula: Húsvétra Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom, S az élet: győzelem az elmúláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! Virágot áraszt a vérverte árok, Fanyar tavasz, hadd énekellek én. Hisz annyi elmulasztott tavaszom van Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban! Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!   Tollas Tibor: Hozsanna húsvét Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll, Sziklasírodból föltámadtál És csodát műveltél megint. Puszta földünk virággá ébred, Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked, Jézus, naparcod rám tekint. Hozsanna húsvét! Hitünk sója, Bénák, betegek gyógyítója Fénypallósodtól a halál Sötét szárnyával éjbe rebben, Szétáradsz bennem győzhetetlen, Romlandó testem talpra áll! S futnék a fénynél sebesebben, Húsvét tüzét a holt lelkekben Gyújtani elvesző úton. Hírül adni a beteg, fáradt Társaknak újuló csodádat. - Hozsanna Néked Jézusom!   Boda Margit: Húsvét Elindult két titye-totya, Csupa pihe kicsi kacsa! Sárga volt ruhácskájuk, Friss, modern a frizurájuk. Tavasz volt! Szép húsvét reggel, Számoltak a vendégekkel. Rendbe hoztak udvart, házat, Sonkát főztek több mint százat! Készült a sok hímes tojás, Ajándéknak nem is kell más. Kacsamama mosta, főzte, Hápi fia festegette. Várta őket sok-sok gyerek, Vidám, ünneplő emberek. Hímes-tojást osztogattak, Közben jókat falatoztak. Eljárták a kacsatáncot, Imádták a vidámságot! A kis „Hápi” dalolgatta, Bárcsak mindig húsvét volna!   Gyárfás Endre: Húsvéti tojások Afrikában Húsvét tájban Nagy forgalma van a boltnak: Több festéket vásárolnak. Nincsen ebben semmi furcsa; A festeni való tojást A derék struccanyó tojja. Brazília Bozótjában Boltra szinte nincs is szükség: Alig-alig kell a festék. Nincsen ebben semmi furcsa; A festeni való tojást a kolibrianyó tojja.   Bíró András: Ez a húsvét Ez a húsvét olyan ünnep, fák, virágok megzsendülnek, mintha húznák-vonnák őket, oly sebesen, gyorsan nőnek. Ez a húsvét olyan ünnep, fiatalok megszédülnek, összebújnak, sugdolóznak, szavakból szép jövőt fonnak. Ez a húsvét olyan ünnep, Szelek, vizek megperdülnek, Hol a napfény, hol a zápor Nyes nagyobb részt a határból. Ez a húsvét olyan ünnep, Sírás és bánat, elülnek. Minden örül, hogy létezhet, Hogy nagy lélegzetet vehet. Ez a húsvét olyan ünnep, Bocsánata van a bűnnek Fönt a hegen az a Kereszt Új élet útjára ereszt. A tél szennyét mind lemosva Készülődünk a holnapra, A pünkösdre, szép pünkösdre, Lángos csodák jövésére. Szirmos jövőnk féltve, óva Készülődünk még nagyobbra, El nem érhető csodára: Örökös harmóniára.   Kosztolányi Dezsõ: Fasti Már kék selyembe pompázik az égbolt, Tócsákba fürdenek alant a fák, A földön itt-ott van csak még fehér folt, A légen édes szellő szárnyal át. Pöttöm fiúcskák nagy hasú üvegbe Viszik a zavaros szagos vizet, A lány piros tojást tesz el merengve, A boltokat emberraj tölti meg. S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör, Megrészegül az illaton a föld, S tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt - Kelet felől egy sírnak mélyiből, Elrúgva a követ, fényes sebekkel Száll, száll magasba, föl az isten-ember.